Mandala is lehetne…

Különleges helyen – egy harcművészeti bemutató keretében – tüzes színű üvegre festett szimbólumok ragadták magukkal a figyelmemet. Egyetemes és ősi gyökerekből táplálkozó mandalák, és mellettük, velük, mögöttük az ember.

<p></p>
Dóczéné Biróczki Ibolya üvegmandalája

Néhány szó a mandalákról

A mandala azok közé a felkapott, keletről “szalasztott” szavak közé tartozik, melyeket egyre többször hallani, s melyekhez egyre nagyobb szkepszissel fordulunk. A divatos ezoterikus irányzatoknak köszönhetően szinte mindenhol mandalákba botlik az ember, anélkül, hogy igazából sejtené, mire is bukkant valójában. Kissé távolságtartóan szemlélgetjük az absztrakt, geometrikus formákat azon töprengve, hogy mi köze is van a XXI. századi európai embernek egy keletről származó ismeretlen szimbólumhoz.
Mint oly sok mindennek, a mandalának is India tekinthető az őshazájának. Maga a szó szanszkrt eredetű, jelentése misztikus diagram. Formájából adódóan a figyelem összpontosításának eszköze. A világ minden lényeges jellemzőjét magában hordozza.

A legtöbb mandala kör formájú. A kör őskép, a tökéletesség szimboluma. Az isteni szféra teljességét és harmóniáját jelöli szemben a négyzettel, mely sokszor körbeveszi a mandalákat. A kör zártságot, védettséget is jelöl, egy megszentelt körzetet határol le.
A négyzet a világi dimenzió pólusosságát jelképezi, a földet, az ember alkotta világ realitását. Így válik a mandala vizuális világmodellé, ahol a kör a szellemi világot, a kozmoszt, az örökkévalóságot, a négyzet az anyagot jelöli, a színek pedig érzelmeket kapcsolnak a formákhoz.
A nagy körültekintéssel megrajzolt ábra valójában egy tudatos lélekvezetési térkép, amely az anyagba ágyazódott ember lelkét képes összekapcsolni az anyagon túli valósággal. A mandala-meditáció célja a szellemi emelkedés, a megtisztulás, amely során a lélek elrugaszkodik az anyagi meghatározottság köréből.
A mandala tehát a teljes és összhangban felépített univerzum leképezése, ahol a mandala közepébe sűrített egyetlen pont egyben az Univerzum közepe, az eredet. Tetején az ég, gyökerei az anyagvilágba nyúlnak. A körülötte lévő motívumok a világ felépítését mutatják. Ekörül az isteni erők lakhelye, melyet meghatározott rend szerint választanak el külső káosztól, melytől a belső harmóniát védelmezik.
Azt gondolnánk, a mandalák csak a keleti kultúrákhoz köthetők, de a világ legkülönbözőbb pontjain fellelhetők. Maga a természet is tele van mandalákkal: a Napkorong, a hópehely, a pókháló s a fák évgyűrűi. A vízbe hajított kő nyomán szétfutó hullámok, a virágok szirmai, a csigahéj, a toboz spirális pikkelyei, a méhsejt, a madárfészek. De mandalának tekinthető, az emberi szem, az ujjlenyomat, vagy az agyféltekék és a vérkeringés rendszere. Mandalának tekinthető akár a napóra vagy az o betű, mint a mindenséget életre hívó hang szimbóluma.
Bár nem ezzel a névvel illették, de a dél-amerikai indiánok ugyanúgy ismerték a mandalát és a mögötte meghúzódó célt: az istenihez vezetést, mint a titokzatos Stonehenge építő, vagy jóval később a középkori Európában a katedrálisok üvegablakainak tervezői.

“Korunk mandalája például a bevásárlóközpontok labirintusának térképe, de a világháló virtuális valóságát is tekinthetjük egyfajta mandalának.” (Rácz Géza: Mandala vagy labirintus)

A mandala a mai emberek számára is ad segítséget. Vizualizációs, koncentrációs gyakorlatokban is használják. Egy mandala szemlélése segít visszaállítani az ember integritását, egy archaikus világszemléletbe enged bepillantást, így természetképet eredményez.
Sokan alkalmazzák a gyermeknevelésben, vagy akár a gyógyításban. Ennek a módszernek nagy 20. századi úttörője Jung volt, aki neurózisos és skizofrén betegeket kezelt mandalák segítségével. Terápiás eszközként harmonizálja velük az emberi tudatot.
A tradicionális használat, ahol elsősorban a mindenség kiterített térképének tekintették a mandalát, melyben az ember isteni szférákba való emelése a cél, természetesen eltér ettől a metódustól. Mégis egyként elmondhatjuk – bárhol és bármikor is használják a mandalát –, hogy egységesíti, harmonizálja a tudatot, segít eligazodni a világban, hiszen képi formába önti a tanítást.

<p></p>
Dóczéné Biróczki Ibolya üvegmandalája

A világ egy mandala

Újra visszatérve a kiindulóponthoz, a harc­mű­vé­szeti bemutató nyüzsgő kavalkádjához. Annyi mandala van a világban, nem is sejtenénk: a természetben és a civilizáció munkáiban. Lehet egy történet is mandala? A világi élet rohanásába ágyazva felemelheti a lelkünket egy magasabb szférába? Lehet-e mandala a felismerés, melyben összekapcsolódik a kezdet kutató lelkesedése és a tapasztalat bölcs belátása? Lehet-e mandala az érzés, mely egyre nagyobb ívű spirálban feljebb és feljebb emeli a szívünket? Lehet-e mandala a közösség, amelyben élünk?
Ezek a kérdések merültek fel bennem, mikor találkoztam és elbeszélgettem egy mandala­fes­tő­vel, aki mintegy munkája védelme alatt, derűs harmóniában szemléli a világot. Ahogy életünket tudatosan éljük, a hétköznapok egy különleges tánc mozdulataivá, az otthonunk istenek lakóhelyévé válik, s a csoda mindennapi társunkká szegődik. Ahogy művészeivé leszünk a létezésnek, ugyanúgy lehetünk mennyei harmóniák részesei.
A mandalák alapvető alakzatai a négyszög, a kör, a háromszög és a pont, melyek mind szerves összefüggésben vannak egymással. A mandala középpontja egyetlen pont, amely a világmindenség gyökerének a jelképe. A cél, ahová el kell jutnunk, ahová a lélek vágyakozik. Körkörös védelemtől övezve, a világ szögletességét meghaladva itt pihen minden titok misztikus forrása.
Az életben sokszor halljuk, sokszor mondjuk magunknak: “kis pont vagyok…” – és valahol ez igaz is. Az élet nagy mandalájának a közepén valahol ott pihen a lélek. Az a kis parányi pont.

“Senki se becsülje le az Egy jelentőségét. Egyetlen porszemből indul ki a lavina. És egyetlen atommag felszabadítása felrobbanthatja a Földet. Minden jó és minden rossz, minden bukás és felemelkedés, a kárhozat és a megváltás az Egyből indul. Az Egy a fix pont, amelyre támaszkodva kiemelhetjük sarkaiból a világot!” (Szepes Mária: Varázstükör)

Figyelem a napok csendes és megállíthatatlan múlását, s azt látom, hogy ennek az apró lélekpontnak a lüktetése, mint valami örvény szippantja magához az eseményeket, az emlékeket, a tapasztalatokat, a felvett tulajdonságokat, a megrögzült szokásokat. Mintha ezekből épülnének fel életem mandalájának sarkos négyszögei.
Ugyanakkor pedig ott vannak a középpont körül szépen elrendeződő hullámgyűrűk, melyeket az isteni jelenlét csodája vonz a lélek köré. Életem oltalmazó körei.
Vajon a háromszög? Egyszerű leképezése az életünket alakító hármas viszonyrendszernek. A három csúcsban az abszolút sík, a relatív világ és közötte az egyén.
A pókháló is egy mandala. Az emberi kapcsolatok finom szövete, akár a finom pókfonál, melyen harmatcseppek billegnek. Ha megrándul egy szál, ha megremeg egy szem, az egész háló meglibben, minden apró csepp egyszerre mozdul. Egyszerre táncol. Körbe, körbe.

Kenderesi Ilona

Népszerűség: 48% [?]

Címkék: , , , , , , , ,