Rátaláltam

Váray László a győri Széchenyi István Egyetem docense, a Győri Ütőegyüttes alapítója, s több zenekar oszlopos tagja. “Főállásban” elsősorban családapa. Országszerte tartott előadásaiban tapasztalatairól, gondolatairól, életéről mesél. Lapunknak a párkapcsolat és a házasság lényegéről mesélt.

<br />
Kiss Gyöngyi festménye

108: A fiatal párok gyakran nagy hévvel és szerelemmel kezdik kapcsolataikat. A házasságoknak mégis több mint fele felbomlik. Ön szerint miben kereshető ennek a gyökere? Mi vezet végül a házastársak egymástól történő elidegenedéséhez, a kiábránduláshoz?
Váray László: A napokban mesélte el volt növendékem, hogy férje – aki szintén muzsikus – új partnert talált. “Nyűg” neki a két gyerek (az egyik már iskolás, a másik most lesz!), mert ő nem is sejtette, hogy ennyi gond a gyerek. Különben új kapcsolatában új párját kívánja menedzselni, ami teljesen leköti az idejét. Korábbi fogadalmából eredő kötelességérzete teljesen elszállt, s nem is gondolt arra, hogy saját gyermekei várják az első “menedzselési” útmutatásokat szeretetről, kedvességről, becsületességről és kitartásról, melyeknek úgy tűnik, apjuk híján van. De nézzünk a dolgok elejére! Hogy is volt a holtodiglan kimondásakor? Ketten voltak és mindkettőjüknek a Másik volt a legfontosabb. A várt gyermekek megszületésekor már nem a férj az egyedüli fontos. Sőt a születés utáni első időben éjjel és nappali ügyeletben – az új életbeli beilleszkedéstől szinte állandóan síró, hasfájós, foga-jön, kívánságait, fájdalmait, aggodalmait mondani nem tudó – gyermeke gondja látszólag a legfontosabb az édesanya számára és nem önmaga. Az összes eddigi anyaszerepre készülő szeretetét, szerelemfontosságát adja az egyetlenének tartott új életnek, aki mellett az eddig egyedül fontos apa-férj óhaja-sóhaja nem talál meghallgatásra. A férfi félreértvén a szerepét, méltatlankodva keres vagy kap olyan helyzet után, amelyben még az lehet, aki volt, amelyik visszaállítja egyedül fontos helyzetét. Ekkor jelenik meg a színen az új kapcsolat, vagyis az a lehetőség, amikor visszaállhat az uralkodó egyedüliség, fontosság szerepkör, amikor megint “bika” lehet a férfi, s uralkodásának tárgya a pillanatnyilag szünetelő élvezetvágy. Az élvezet célja pedig a nő. Ha ilyen nincs, ennek szellemében veszekszik minden nap, türelmetlenül adva tudtára szoptatással, mosással, sterilizálással elfoglalt, önmagával sem törődő kócos feleségének sértett szerepkörének méltatlan helyzetét, ami rövidesen szakításhoz vezet. Minden kapcsolatban – így a házasságban is – néha csörömpöl a tányér. Ez nem baj, a dolgok tisztázódása, az időnkénti tisztulás nagyon fontos a kapcsolatokban, ha a felelősség megújulásához vezet. De nem az ajtó becsapásához, ami mindig az újbóli bajok felbukkanásához visz közelebb.

108: A súrlódások óhatatlan velejárói két ember együttélésének. Hogyan lehet kezelni a dühöt, haragot; hogyan lehet feloldani a családon belül felmerülő nézeteltéréseket, mielőtt még szakításhoz vezetnének?
VL: Ezzel kapcsolatban egy történet. Egyszer apámék nagyon összekaptak – soha nem tudtuk meg, hogy min – és anyám osztotta az ételt a vacsoránál, mi kussoltunk. Először nagydühös arccal apámnak adott, amikor apám váratlanul rátette nagy, kérges kezét anyám szétmosott kezecskéjére, s azt mondta kihívón: “Na most szeress!” Anyám letette a fazekat és ráborult apám vállára, s tudtuk, hogy a béke angyala látogatott hozzánk anyánk békességével.

108: Most azt látjuk, hogy leginkább azok tudnak érvényesülni, akik mások érdekei elé tudják helyezni a sajátjaikat. Hátrányosabb helyzetben vannak-e azok a fiatalok, akiket a szülők nem erre neveltek? Érheti-e vád a szülőket a gyerekek részéről, ha egy kevéssé divatos, hagyományos értékrendet adtak át nekik?
VL: Feleségemmel megkaptuk kamasz, ill. érő gyermekeinktől, hogy “rosszul neveltetek minket; az élet nem ilyen, hanem könyöklő és kíméletlen” stb. Azután az első “nagy” szerelmi csalódások, az első vissza nem fizetett tartozások, az első nagyobb pofonok után bújnak viszsza, hogy “olyan jó, hogy ilyenek vagytok”. Az értékhordozó konok, távolbalátó, keményfejű felnőtteknek, akiknek csak látszólag szabad alkudni gyermekük pillanatnyi állapotával. Kényes kérdés a nevelés: Móricz írói hasonlata szerint: “többet ér az idösanyánk pofonja, mint mások jóindulata”. Ez a mondat tökéletes útmutatója a messzenéző szemnek, a távolra hangzó szülői intésnek.

<br />
fotó: Ubornyák Katalin

108: A mai felgyorsult világ nem kedvez a hagyományos családmodellnek. A napi betevő előteremtése egyre hosszabb időre vonja el a családfenntartót a szeretteitől. Meg lehet-e felelni a kettős elvárásnak: a munka és a család megfér-e egymás mellett?
VL: Szörnyű volt, hogy egy esti munkába menetelemkor megcsókolva életem párját, gyermekem sírva rugdalt az ajtóban: már megint elmész! Mintha kést mártottak volna belém. Sajnos minden igyekezetünk, mely a “kettőről háromra jutást” szolgálja, ellentmond a gyermeket körülvevő szerető gondoskodás kötött kapcsolatának. Mégis tennünk kell a dolgunkat. Itt kettős megértésre van szükségünk. A kinti munkavilág mókuskerék elvárásából nem lehet kilépni, ugyanakkor nehéz megtalálni azt a kényes egyensúlyt, amely a gyermekek gondjával egyedül maradt feleség türelmét nem készíti ki, egyúttal a férfi otthoni kötődését sem idegeníti el. Nem is gondolja az ifjú házas férj, hogy a “majd én megmutatom” igyekezetében mennyi, s milyen veszélyek rejlenek! Óriási bizalomnak, nagyfokú lelki felkészültségnek kell megmutatkoznia, hogy semmi ne sérüljön.

108: A család biztos anyagi alapjainak megteremtése komoly áldozatokat követel a fiatal pároktól. “A pénz nem boldogít” – unalomig ismerjük a mondást, de lehet-e kiegyensúlyozott a család, ha szűkölködik?
VL: Sose szégyelld, hogy nektek még “ez sincs, meg az sincs”, mert a legnagyobb kincset, a békességet és a kiskondás meséjét a szegénységgel birtokolod: “Lesz, az Isten megsegít”. Anyagiakért becsületet, hitet ne adj, mert százszor bűnhődsz. Először a lelked lesz nyugtalan, az megkeresi testedben a gyenge pontot: beteg leszel letagadván lelki okát, aztán a gyógyítás és a következmények hatványozottan vonják el azt, amiért megsértetted a lelked, környezeted, a rádbízottak nyugalmát, önbecsületedet.
Kattints! A napokban e-mailt kaptam: “Add tovább! Kattints! Boldogság-lánc!”

Elszégyelltem magam. Micsoda egetverő becsapás! Tudsz-e tenni a boldogságért úgy, hogy boldogtalanságot nem okozol? Szólsz-e magányoshoz, adsz-e az éhezőnek, vigasztalsz-e? Csak azt nem. Szorosan összezáródnak az ajkak. Dac, sértettség, “miért éppen én?” De ez más! Ez nem kerül semmibe. Inkább a semleges kattintás. Látszólagos, mint a mosott, semleges pénz, nem kell érte mozdulni, ülve intézhető: kattints! Mint az árvaházi adomány. Még, még. Nem elég. Neked úgyis van, mi az neked? Kattints!

Konklúzió: a számtalan életforma közül a csúcslétet, az emberéletet kaptad. Ebbe minden más életformát messze meghaladó képességekkel jöttél, hogy a kapott lelki és testi egészség teljességével gondoskodj a rádbízottakról! Kik ők? Nemcsak a gyerekeid, a szüleid, a testvéreid, hanem minden élet, ami rád szorul, aki segítségedre vár. Az uralkodás nem azt jelenti, hogy az uralkodó pusztítsa alattvalóit. A gondoskodás az egyedüli feladat. Lelki és testi gondoskodás, védelem, okos türelem. A mai világ nem erről reklámoz, nem erről szól, de erős vagy és tudatos arról, mi a célod, mi az, ami tisztán tesz boldoggá! A többi boldogságforrás pillanatnyi és látszólagos. Láttál már gazdag embert boldognak? Mind aggódik és fél. Nevető szegény embert annál inkább ismerek. Tud mindennek örülni, értelmét látja a kinyílt virágnak, s szereti indító forrását, a Küldő Szeretetet. Szeretni, szeretetet továbbadni tiszta, viszonzatlan, indokolatlan, igazi öröm. Tedd! Ez a boldogság.

Népszerűség: 13% [?]

Címkék: , , , ,